Borongós nap jókedvűen
2010 október 25. | Szerző: 40daysofgym
Szerintem régen keltem ennyire összetörve. Ez is csak azt mutatja, hogy kezdenem kell magammal valamit, de sürgősen. És ha már elhatároztam magam, igenis büszke vagyok a következő lépésre: elhagytam a kávét (koffein, tej, cukor…egyik sem tesz jót most) és citromos zöld teával helyettesítettem. A fejfájás elmúlt, remélem, vissza sem jön.
Reggel azért csak megéheztem, így a gyümölcslé napot egyelőre elhalasztom, viszont példás étrendről számolhatok be:
reggeli: 1 rozskifli, 10 dkg sonka – 300 kcal
ebéd: 450 g epres kefír – 300 kcal
uzsonna: 5 szem bonbon – 300 kcal
vacsor: paradicsomos spagetti sajttal – miniadag, vörösbor – 300 kcal
edzés: 35 perc = 5 km futás, 25 erősítés
A kávé egyáltalán nem hiányzott, sőt, olyan jól éreztem magam egész nap.
Hibázni is merni kell
2010 október 24. | Szerző: 40daysofgym
Megvolt a hétvégi duhajkodás, ezt is túléltem, holnap reggeltől pedig belevetem magam a szigorú fogyókúrába. Tudom, hülyeség, tudom, életmódváltás, tudom, nem így kéne, de nem érdekel. Csak azt látom, hogy mennyire nem nézek ki jól és hogy nem is érzem már jól magam. Fáradt vagyok és a gyomrom sem működik úgy, ahogy kéne, szóval belevágok egy tisztítókúrába. November elsejétől mindenképen master cleanse, mégpedig párosban egy barátnőmmel. Addig viszont van hét napom és arra gondoltam, hogy felkészülésképpen, hogy ne legyen olyan éles az étmenet, gyümölcslé-kúrával vehetném fel a harcot a levertség, fáradtság és kilók ellen. Holnaptól tehát éljen a narancslé. Nagyon nem érzem ma jól magam, nagyon fáradt vagyok, kedvetlen. Kezdeni kell ezzel valamit, mert ez így nem egészséges. Nem érdekel mások véleménye, gyümölcslén élni semmivel sem egészségtelenebb, mint mondjuk egészségtelen és nehéz kajákat enni egész hétvégén és ez miatt mozdulni sem bírni.
én és a terveim…
2010 október 22. | Szerző: 40daysofgym
…áh, hagyjuk.
A héten bukott ki az a baki, amit pedig megígértem magamnak, hogy nem követek el. Mégis, lusta voltam, elfeledkeztem róla, meg főleg hanyag vagyok: vitaminok. A hajam kb egy hónapja elkezdett ijesztően hullani, a körmeim iszonyatosan töredeznek, a bőrömkatasztrófa. És ehhez bónuszként társul, hogy állandóan ennék valamit, persze főleg édes és zsíros cuccokat és képtelen vagyok eleget aludni. Egyértelmű vitaminhiány. Nem is csoda. Sprotolok és mostanában bulizuok is, ami alkohollal is jár, szóval többre lenne szükségem, de persze a minimális mennyiséget sem vagyok képes magamhoz venni. Erről ennyit. Nem érzem jól magam, ingerült vagyok, mert fáradt vagyok.
Jóhír, hogy észhezkaptam. Rossz hír, hogy így a héten semmi sem lett a fogyásból. Hétvégén pedig családi összeröffenés, sok kaja. Annyira nem várom. Pihenni szeretnék. Mindenesetre a jövő hetet úgy tervezem, hogy behozom, amit még belehet, vagyis bevásárolok vitaminokból és újra szedni fogom azokat. Másrészről pedig november elsejétől tisztítókúrát tervezek: master cleanse. Ettől főleg azt várom, hogy elmúljon ez a frányaolmos fáradság, hogy kitisztuljon a bőröm és a szervezetem is. Persze nem tagadom, pár kiló mínusznak is örülnék.
Régi célok, új célok…
2010 október 17. | Szerző: 40daysofgym
Végre, végre érzem, hogy ismét akarom és képes is leszek rá. A következő négy hétben összeszedem magam. Semmi sincs veszve. Ma voltam lent edzőteremben, és kondim a régi, csodákoztam is. Lefutottam 4,6 km-t 30 perc alatt. Ha túlsúllyal, két hét kihagyás után sem okoz gondot, akkor igenis képes vagyok lefutni akár egy félmaratont is, ha felkészülök rendesen. Ehhez azonban mese nincs, fogyni kell. Ha nem dobok le pár kilót, nem fogok javulni. Tehát nincs mellébeszélés, meg kell magam regulázni, mert máshogy nem megy. Holnaptól mindennapos edzés és max 1200 kalória. Ez az egyetlen tuti biztos módszer. 4 hét alatt 6-8 kiló a cél. Minden nap méredzkedem és tényleg végig fogom csinálni. Annyira jó volt ma is futni, annyira örültem, hogy idáig eljutottam. Olyan kár lenne abbahagyni, amikor annyi munkám van abban, hogy legalább egy pici kondim van és az izmaim is kezdenek kirajzolódni. Ezt akarom. Sportolni akarok, el akarom érni a kitűzött célt. A rövid távú cél 8 kiló mínusz. A hosszú távú egy félmaraton.
Folytatom…
2010 október 11. | Szerző: 40daysofgym
Hétvégén tartották azt a félmaratont, amit eredetileg kitűztem magam elé. Nem sikerült. Hogy miért? Most már mindegy. Nem vagyok szomorú, nem vagyok csalódott. Folytatom. Szeretném folytatni. Mert jót tett. Körülbelül egy hónapja visszatértem az edzőteremben, ismét futok, ismét erősítek. Most jöttem vissza egy hegyi túráról, nagyon intenzív, tartalmas, fárasztó élmény volt. Ma mozdulni sem bírok, kék-zöld vagyok. Utolsó napon elkapott a sírás, hogy mire jó ez. Kinek és mit akarok bebizonyítani? Aztán elmúlt, most már csak a jóra emlékszem. Hogy el sem tudtam képzelni, mennyire jó lesz. Testileg teljesen kimerültem, lelkileg feltöltődtem. Szóval a cél egyértemlű: félmaraton. Ehhez rendszeresen kell edzenem és mese nincs, le kell dobnom pár kilót. Máshogy nem megy.
Ha összehasonlítom azt a lányt, aki 3 éve voltam, azzal, aki most vagyok, akivé a mozgásnak és az életmódváltásnak köszönhetően váltam, nem is értem, hogy tudtam úgy élni. Annyi minden változott körülöttem, hogy azt képtelenség egyszerűen mondatokba szőni. Boldog vagyok és boldog akarok lenni. És most már tudom, hogy ezért csakis én vagyok a felelős.
6. nap
2010 július 31. | Szerző: 40daysofgym
Félsiker… ahonnét nézzük…
A héten nem jutottam el edzőterembe, mert egyszerűen nem jutott rá energiám. Viszont érdekes, hogy minden cuccomon érzem, hogy bővebbek. Felpróbáltam hát az egyik farmerom, amit nemrég vettem, mondván, csak belefogyok őszre, és gond nélkül hordható… Ki tudja, hogy ma eljutok futni, szeretnék, de azt hiszem, más dolgom lesz. Valahogy nem vagyok túlságosan feldobódva.
…
Mit jelent szabadon, korlátok nélkül élni? Nemrég egy kedves ismerősömmel beszélgettem, és biztosan állíthatom, hogy csakis a jószándék és a segíteni akarás vezérelte, amikor ezt mondta nekem: Az nem élet, hogy reggel elmész munkába, délután hazajösz, felkapod a cuccaid, elmész edzőterembe, este hazajösz és elmész aludni. Ez nem élet…
Beismerem, hogy az edzőterem, a futás egyfajta pótcselekvés, levezető volt, legalábbis így kezdődött. Aztán valahogy rákaptam és nem azért mentem, mert kellett, hanem mert jól éreztem magam tőle. Jót tett a mozgás, a kikapcsolódás. Azt hiszem, nagyon sok kemény napon segített át. csalódott voltam, frusztrált. Vagyis még mindig az vagyok. Az most mellékes, hogy miért, hogy mi történt… Szóval elkezdtem és talán magam sem hittem, hogy skerülhet, hogy haladok majd a cél felé. Márpedig úgy néz ki, hogy igen. Valaki szerint ez nem élet. Mármint nem lehet leélni minden napot így. Mi van akkor, ha nekem erre van szükségem? Éljek a korlátaim között, keressem a kifogásokat, hogy nincs időm, kedvem, lehetőségem, vagy néha szorítsam össze a fogaimat és igenis menjek a fejem után? Ha maradok, saját magamat korlátozom, viszont nem foglalkozom aggódó ismerősők véleményével. Tehát egy darab korlát kipipálva, egy viszont marad (elvileg én korlátozom saját magam abban, hogy sazabadon éljem napjaimat). Viszont ha azt mondom, nem érdekel, nem fogom minden napom ennek “áldozni” és igenis a délutánjaim szabadok lesznek, akkor a környezetem véleményét vettem figyelembe, tehát ez korlátozott abban, hogy a magam feje szerint döntsek. Melyik korlátot kell átugrani és melyikre kell ügyelni, mert az biztonságban tart? Egyáltalán, van olyna, amikor az ember úgy érzi, helyesen dönt, helyesen cselekszik? Egyáltalán, el lehet jutni egy olyan állapotba, amikor az ember nem gondolkodik azon, hogy amit tesz, az helyes vagy sem? Mi kell ahhoz, milyen jelet kéne észrevennem, hogy jó úton haladok, hogy jól választottam? Egyáltalán, miért olyan fontos, hogy jól válasszak? Nem lehetne csak egyszer nem foglalkozni azzal, hogy mi jó származik ebből nekem, csak pusztán tenni valamiért, önzetlenül, felvállalva, hogy lehet, ebből nem lesz semmi, de egy percig sem agyalva a végeredményen, nem számolva a belefektetett munkát, energiát. csak anélkül tenni valamiért, szívvel-lélekkel, hogy elvárnék bármit is. Ezt szeretnék. Nem vágyakozni folyton, csak hagyni megtörténni a dolgokat. Örülni a jónak, észrevenni a jeleket, és örömet lelni bennük, de nem azért, hogy sóvárogva várjak valamire, az eredményre, a jutalomra. Egyszerűen csak azért, mert így döntöttem és a döntésemet felvállalom. Akármi lesz is.
2. nap
2010 július 27. | Szerző: 40daysofgym
Elvileg a második ütembe léptem. Gyakorlatilag nem léptem sehová, egy helyben állok. Tenap nem voltam edzeni. Azon gondolkodtam, hogy beállítom, hogy kommentelhető legyen a blog. H8tha kapok egy csomó elismerő bejegyzést, ami bátorítana. Aztán eszembe jutott, hogy ez vagyok én… örök hiba, másoktól várom a löketet, a jelet, a bíztatást. Közben meg alap görcs bennem, hogy úg yérzem, mindenki okoskodik az életemben és allergiás vagyok a “szerintem” meg az “én a helyedben” kezdetű mondatokra. Rosszabb napokon szikrát hány a szemem, hogy hogy merészel más beleszólni az életembe, nem érdekel a jóindulat meg a tapasztalat, senki sincs a helyemben… Aztán lehiggadok és várom a nagy csodát, a jelet… És ha jön, mert általában jön, ritkán lépek. Fellángolok, a homlokomra csapok, hogy igen, ez az! Majd elfelejtettem, úgy, de úgy belevetem magam rögtön de azonnal… aztán mégsem. Nem könnyű nekem megfelelni.
Szóval a blog továbbra semkommentelhető. Nem várhatom el mindig mindenkitől, hogy mellettem álljon és bátorítson. Néha egyedül kell megállni a helyem, hallgatni a józan eszemre, ha egyáltalán van nekem olyan és vállalni, amit megígérek…magamnak. Nem azért, mert világgá kürtölöm másoknak, nem azért, mert mit szólnak majd a többiek. Azért, mert így érzem jónak és így döntöttem. És láss csodát, nem én vagyok az első és az utolsó, akinek tenni is kell azért, hogy működjenek a dolgai. Hogy előrébb léphessek, hogy megvalósítsam azt, amit megterveztem, nekem sem lesz ingyen és munka nélkül, ahogy más sem kap mindent kézhez. És lehet, éppen ez a lényeg, az út, ahogy eljutunk valahová. Ha mindig minden rögtön sikerülne, sosem tanulnánk semmit. Csak azt lehet megtanulni, amit nem tudunk. Én pedig sokmindent nem tudok még… viszont esélyt adtam magamnak, hogy legalább lehetőségem legyen valamit megtanulni.
36.nap
2010 július 25. | Szerző: 40daysofgym
Elolvastam a blogom bemutatkozó szövegét, és rájöttem, nem tudtam, miért kezdtem bele. Azt hiszem, még mindig nem tudom pontosan megfogalmazni, de alakul. Olyan ez, mintha életemben először belekezdenék valamibe és azt be is tartom. Pedig ez olyasmi, amin nem múlik semmi, nem kényszeríti ki belőlem az eredményt senki. Nem múlik rajta a számlák kifizetése, a munkahelyi előremetel, az eredmények a suliban. Nem kötelező, bármikor abbahagyhatnám és nem lenne hatással semmire, minden menne úgy, ahogy eddig. Nem úgy, mint az előzőleg felsorlt dolgok. Sokszor úgy érzem, ha nem lennének határok, követelmények és főleg emberek, akiknek MEG KELL FELELNI, soha sehová sem jutnék el. Hogy lusta vagyok és motiválatlan, és főleg csapongó, aki képtelen tartani a lépést, képtelen még a saját gondolatmenetét is figyelemmel kísérni. És most végre úgy néz ki, van valami, amit csak magamért, magam előtt csinálok, és képes vagyok tenni érte. Senkinek sem mondtam a környezetemben, mert akkor már feltűnnének olyan emberek, akiknek bizonyítani kéne. Ha kiejtesz valamit a szádon, már ott van az a görcs, hogy dehát mi lesz, ha nem sikerül, mit fognak majd gondolni. Hogy magyarázom meg, hogy nem ment. És most nincs ilyen. Senki sem vár el tőlem semmit. Nem érzem azt,hogy azért nem bukhatok el, mert szégyellnem kéne magam mások előtt. Nem ez az egyetlen dolog, amihez így állok hozzá. Évekig tervezgettem, hogy bejelentkezem rajzkörre egy hobbi szakkörbe. Nem azért, mert tehetséges lennék, mert tényleg egyáltalán nem. Csak szeretek. Azt hiszem, harmadik éve, azaz, hatodik alkalommal (félévente induló szakkör) nem sikerül bejelentkeznem. Mindig volt valami. Ami igazából kifogás volt. Van egy másik hasonló “eset” az életemben: alap kardió edző kurzus. Ehhez az kellett volna, hogy jó kondival bejelentkezzem. Nem sikerült… évek óta. Ilyen és hasonló dolgokból nálam van egy csomó. Kifogásokban első vagyok. Nem is lustaság, inkább valami belső félelem, szorongás, ami nem engedi, hogy lépjek. Ettől szeretnék megszabadulni. Nem szeretnék ilyen “nem létező” korlátoktól függeni. Csak azért nem megtenni valamit, mert mi lesz, ha… Majd ha ott leszek, megoldom. És most úgy érzem, ez az első dolog, ami sikerülhet. Letelt az első harmad, nem adtam fel és amit ígértem, betartottam magamnak. Kondi javult, teljesítmény javult, a legjobb úton vagyok a cél felé.
35. nap
2010 július 24. | Szerző: 40daysofgym
A héten elértem a mega-nem produktív szintet. Nagyon régen, nem is emlékszem, mikor volt utoljároa olyan hét, hogy csupán 1szer jutottam le edzőterembe hétközben. Sok volt a héten, lelkileg és fizikailag is, nem akartam magam még túlhajtani is. Tegnap pedig a hét lezárására inkább az alkoholt választottam, mint egy kimerítő jóleső edzést. Ennek ellenére, mikor ráálltam ma reggel a mérlegre, úgy tűnik, fogytam. Lehet nevetni, lement az 5. kiló a kezdetektől számolva (még amikor az első 40 napot gyűrtem). Igaz, elmarad az eredeti tervtől, de ez tuti nem fog visszajönni, mert ez asztán életemben először úgy ment le rólam, hogy nem koplaltam és gyakorlatilag semmit sem vontam meg magamtól. Lehet, hogy ez így nem olyan gyors, de ha belegondlok, hány sikertelen fogyókúrával vesztegeti egy nő az idejét, ami jobb esetben nem eredményes, rosszabb esetben még felszed pluszba pár kilót, ez az a heti átlagban fél kiló igencsak jó ütem, főleg, hogy nem kellett érte megszenvedni. További 6-8 kiló a cél, több semmiképpen. Igazából most sincs nagy probléma magammal, csak nem szeretném, hogy a futás rámenjen az izületeimre és igazából a legjobb módja annak, hogy javuljon a teljesítményem, ha kicsit tehermentesítem magam és kevesebbet kell cipelnem futás közben. Most úgy érzem, sikerülni fog és olyan félmaratont fogok futni október elején, hogy csak na! Mellesleg olvastam egy félmaratoni felkészülést, nem rég indult és azt hiszem, szeptemberben lesz. Három lány készül, akik előtte sosem futottak, hát bevallom, meglepődtem, mert nekem, aki napi szinten futok, olyan picit hihetetlen, hogy meg tudom csinálni, ők meg tök nulláról kezdik a felkészülést.
Szóval így állok jelenleg. Várom, hogy eljöjjön a pillanat, amikor végre rajtolhatok. Közben meg örülök a részeredményeknek. Nem megy semmi egyik napról a másikra, és annak ellenére, hogy én aztán türelmetlen vagyok, de végtelenül, mégis sikerült. Lehet, hogy idővel bölcsebb lettem és képes leszek hosszú távú célokban gondolkodni.
Az érzem, hogy valmi fordult bennem. Az utóbbi hetekben összejöttek a dolgok. A baj csőstől jön…monják. Aztán lehet, ez nem is baj, csak´hát néha az út rögösebb és menet közben fárasztó és nem kellemes, de a cél megéri. Szóval sokat töprengek mostanában. Hogyn tovább, miért alakultak így a dolgok, mit rontottam el. Mi lett volna, ha… Mi lenne, ha… Kérdések, többnyire költőiek. És valahol elvesztem. Nem elég, hogy nem tudom, hol vagyok és merre megyek, de arra sem emlékszem, honnét jövök és egyáltalán miért. Hogy hogy jutottam idáig? Véletlenek sorozata volt. Nem ezt akartam, és mégis, boldog lettem. Sokszor meg az nem okozott örömet, amit végül megkaptam. Hogy hol vagyok mindebben én? Nem tudom. Egyáltalán, mi közöm nekem a saját életemhez? Van jogom, beleszólásom? Vagy csak zakatolnak a dolgok körülöttem és mindegy, melyik vonatra váltok jegyet, végül ugyanoda lyukadok ki? Nem azért kérdem, mert tudni szeretném. Azért kérdem, mert hinni szeretnék. Hinni önmagamban, hogy bármi is a válasz, fel tudom dolgozni. Hogy bárhogy is álljanak a dolgok, képes leszek helytállni és kihozni mindenből a legjobbat. Kicsit úgy érzem, felébredtem. Vagyis inkább ébredezőben vagyok. Eddig csak álmodoztam, ábrándoztam, és amikor felébredtem, mindig elszomorodtam, mi vesz körül. Hogy amit álmodtam, szertefoszlott. Most úgy érzem, felébredtem, és ha erős leszek, nem lesz szükségem az álmaimra, legalábbis nem a légvárokra. ěbren álmodom majd és valóra váltok mindent, amit szerettem volna. Képes leszek végre nemcsak sóvárogni, hanem tenni is azért, hogy úgy éljek, ahogy szeretnék. Hogy mi kell ahhoz, hogy mindezt véghezvigyem? Hit önmagamban, szerete önmagam felé, és kevesebb és több szív, hogy bátorságból és nem megfontolásból döntsek. Évek óta egy helyben toporgok, miközben mozdulhattam volna. Most először úgy érzem, eljött az idő, rajtolhatok, és arra szaladhatok, amerre kedvem tartja. Egy a fontos: szívvel-lélekkel, magamért.
Siker 1
2010 október 26. | Szerző: 40daysofgym
Hahaha, lement 1,6 kiló egy nap alatt. Na jó, ez csalás, mert hétvégén nagyon sokat ettem, szóval igazából csak a sok sós miatt megkötött víz távozhatott, de nem érdekel. Jól vagyok. Kávét továbbra sem iszom. Ezt az egy hetet megpróbálom visszafogni, max. 1200 kalóriát enni és kihagyni a kávét, persze, amennyire csak lehet egészséges és könnyű ételeket enni. Főleg azért, hogy a jövő heti tisztítókúrába ne ugorjak ész nélkül fejest. Nem lenne kellemes, az ilyen hirtelen megvonás elég komoly sokk lehet a szervezetnek és az elvonási tüneteket jó, ha megúsznám fejfájással. Mindenesetre jól érzem magam. Ebédszünetben azt tervezem, hogy elmegyek viaminokat venni. Lapjára töredezett minden körmöm, és félek, megint elkezdi húzni a görcs a vádlim. Szóval hajrá egészséges életmód.
reggeli: 100 g sonka, 1 magos zsömle, mézes citromos tea = 300 kcal
tízórai: 100 g sonka, fél szelet rozskenyér = 200 kcal
ebéd: 2 dl kefír, 2 zöldalma, 3 szem bonbon = 400 kcal
vacsi: pici adag spagetti sajttal, pástétom, fél szelet rozskenyér, vörösbor = 500 kcal
edzés: 30 perc = 4,5 km futás, 20 perc edzés
Oldal ajánlása emailben
X