20. nap
2010 július 8. | Szerző: 40daysofgym
Tomboló ősrobbanás vagyok. Elemi erőkkel törnek fel belőlem a hormonok. Ha minden igaz, ma volt a kitörés csúcsa. Azt mondják, ilyenkor kerülnek elő az elfojtott érzelmek…na abból nekem van ám bőven. Tegnap ennek örömére 39 perc alatt futottam le a 6 kilométert és mintha meg sem kottyant volna. Ma nem tervezett pihenőnap, mert egyszerűen utálom a fél világot és nem volt kedvem emberek közé menni. Voltam ma ruhákat próbálgatni, hátha levadászok valami csini rucit, amitől jobb kedvem lesz. Meglepődve tapasztaltam a próbafülkében, hogy nagyonis látszik rajtam a rendszeres mozgás. Hazajöttem, felpróbáltam az egyik nyári ruhácskám, ami nem jött fel rám, és láss csodát, ebbe is beleférek… Ettől sokkal jobban érzem magam. Eldöntöttem, hogy csakazértis jól fogom magam érezni a bőrömben, hormonok ide vagy oda.
19. nap
2010 július 7. | Szerző: 40daysofgym
Elviselhetetlen vagyok… az egy dolog, hogy mások nem viselnének el, ha nem vonulnék el egy másik irdoába, mondván a sok cuccommal nem férek el az íróasztalomon, még magamat sem tudom elviselni. Ez a hormondömping hihetetlen. Legyen már vége, már csak pár nap… A pozitív oldala a dolognak (ha! megtaláltam a pozitív oldalát!), hogy olyan elemi erőkkel vetem bele a futásba magam, hogy magamon is meglepődöm. Megyek is edzeni…
18. nap
2010 július 6. | Szerző: 40daysofgym
Nehezemre esik most írni. Pörögnek a napok, én meg csak sodródom. Nem sok választásom van, az árral szemben nem úszhatok. Úgy érzem, mostanában semmi sem jött össze. Kicsit bele is fáradtam a sorozatos kudarchullámba, főleg úgy, hogy most kaptam egy lehetőséget munkahelyemen és nagyon bele kéne húzni, de nagyon erőt kell magamonvenni,hogy legyen bennem lendület. Félek, ezt is elszúrom. Igaz, nem állítottak választás elé, úgyhogy lesz ami lesz, próbálok mindent beleadni.
Az edzés elég jól megy, nem is kérdés, hogy lemenjek-e. Nem hagytam ki egy napot sem, javult a tempóm. Most igyekszem ezt csiszolni. Ma már 28 perc alatt megvolt 4,5 km, a cél 5 km 30 perc alatt. Az már azért elég ütemes, semmi laza kis kocogás. A kajával most hadilábon állok, meg fog jönni, érzem a remegő igedrendszeremen, meg hogy rágcsálhatnékom van. Igyekszem egészséges ételeket enni, elég fehérjét bevinni, alapjában véve nincs ezzel gond. A nadrágom kényelmesen és jól áll. Hétvégén vettem egy farmert, 29-es. Évek óta nem volt ilyen méretem. Igaz, még kell pár hét, míg kényelmesen begombolom, de ez igazán haladás. Tudom, lassú, de haladás, mégpedig tartós. Mérlegre kb 2 hétmúlva állok. addig a közelébe sem megyek. Próbálom túlélni ezt az időszakot, tudom, hogy sokat tesz a menzesz előtti feszült idegállapot, de nagyon nehéz. Az egyetlen, ami segít rajta, a futás. Utána mindig olyan nyugodtabbnak érzem magam és pozitívabban látom a dolgokat.
14. nap
2010 július 2. | Szerző: 40daysofgym
Mostanában nem írok valami rendszeresen és nincs kedvem pontról pontra jegyzetelni sem a teljesítményt, sem az étkezést. Igazából úgy érzem, laposabb a hasam és a farmerom is jól áll, nem érzem szükségét, hogy mérlegre álljak, legalábbis egyelőre. Nem tudom… valahogy azt szeretném, hogy minden menjen a maga útján, nem látom sok értelmét, ha most nagyon elkezdem korlátozni magam, és aztán meg a nagy szigor miatt minden feladok, mert egyszercsak elegem lesz. Lehet, több értelme van lassabb léptekben haladni, mégha ugye az nem is annyira látványos. Kérdés ugye, hogy mi lenne a helyes út, hogy elérjem a célom. Vagyishogy képes legyek lefutni a félmaratont és nem belehalni. A kondim szerintem javul, a távot még egy hétig nem szeretném változtatni, marad a napi 5 kilométer. Az erősítés is marad. Igaz, hogy az eredmény lassú, de mostanában már eléggé látványos. Főleg a hátamon és a testtartásomon látni, de alapvetően mindenhol olyan “keményebb” lettem.
13. nap
2010 július 1. | Szerző: 40daysofgym
Fáradt vagyok, megint keveset aludtam, ilyenkor valahogy jobban érzem az előző napi edzés eredményét, vagyis kevésbé regenerálódom. Az edzést már iskerült mindennapossá tenni, az étkezéssel még mindig gondban vagyok. Egyszerűen mindig elcsúszik valamin, márpedig így nagyon lassú az eredmény. Persze, így is fogyok meg így is formásodom, szálkásodom, de ha kicsit lejjebb vinném a bevitelt, sokkal látványosabb lenne az eredmény. Komolyan gondolkodom, hogy bevállalok pár nap gyümölcsnapot vagy gyümölcslé-kúrát. Egyrészt dög meleg van és ki lehetne gond nélkül bírni, másrészt ha picit összeszűkülne a gyomrom, könnyebb lenne megszokni egy alacsonyabb bevitelű étkezést. Végülis, három nap nem a világ vége, szóval péntek-szombat-vasárnap belevágok egy kis gyömölcsös hétvégébe.
11. nap
2010 június 29. | Szerző: 40daysofgym
Régen írtam, valahogy nem kerültem gépközelbe, vagy nem volt kedvem leülni és rendszerezni a gondolataimat. Edzeni azonban volt időm, így tartom az ütemet, minden nap voltam edzeni. Egyre inkább látványos az erősítés eredménye is, ami persze ösztönzően hat és igyekszem helyesen végezni a gyakorlatokat. Az utóbbi napokban megnyugodtam, kicsit átértékeltem a dolgokat magamban és igyekszem kihozni a maximumot a lehetőségekből. Másrészt viszont komolyan el kell gondolkodnom azon, hogy a jövőben reális célokat állaítsak fel. Nem akarok kishitű lenni, csak szeretném, ha nem csalódnék, főleg nem a saját ítélőképességemben.
7. nap
2010 június 25. | Szerző: 40daysofgym
Tegnap minden viszontagság és akadály ellenére lejutottam edzeni. Elhatározás és hozzáállás kérdése. Annyira jó volt. Nagyon jól bírtam, két percet “rávertem magamra” 5 kilométeren:-) Ez a jó a futópadon, mutatja a távot, az időt, a sebességet. Aztán még gyúrtam egy sort. Annyira jól éreztem magam, komolyan, ez hiányzott. Ráadásul kicsit letisztultak a gondolataim és megjelent a fény az alagút végén. Úgy látom, hogy az utóbbi pár hét folyamatos kudarcai legalább felráztak és nem lustulok tovább. Voltak terveim korábban, melyekről egyszerűen nem vettem tudomást, mert kényelmesebb volt… Most azonban új erővel és kedvvvel vetem bele magam megint mindenbe, ami elmaradt.
A viszontagságok, melyek majdnem megakadályozták a tegnapi edzést: munkából hazafelé kb 3 órán át “jöttem”, mert két ismerősömmel is találkoztam, az egyikkel fél órát trécseltem, és amikor végre elköszöntem, szembejött egy másik, akivel aztán beültem egy kávére. Így elég későn értem haza, pedig még lett volna dolgom bővel. Igaz, mostanában próbálok időt nyerni. Nem nagy újítások, csak pl. két napra főzök, meg próbálok rendet tartani hétközben is, hogy ne essen szét a ház hétvégére, így talán egy kicsit egyszerűbb.
Ami a kávéról való lemondást illeti, kompromisszum született: reggel ihatok egy rendeset, a többit meg gabonakávéval pótolom. Ennyi egyszerűen kell, ez van.
A másik elhatározás, hogy kicsit visszafogom magam, de most már tényleg visszafogom magam kajálás téren. A probléma ott van, hogy folyamatosan eszem délelőtt. Nem sokat, meg nagyjából egészséges, alacsony kalóriatartalmú ételeket, de tök felesleges, mert nem vagyok éhes és igazából meg kéne szoknom, hogy ne egyek, ha nem vagyok éhes. Ma, büszkén jelentem, reggeliztem 9kor, és délig nem ettem semmit (tejes gabonakávén meg ugye számoljam az egy deci naracslevet, amivel másfél literes palackozott vizet ízesítem). És nem haltam éhen.
6. nap
2010 június 24. | Szerző: 40daysofgym
Vissza a gyökerekhez… ez lehetne a bejegyzés címe. Az utóbbi pár nap arra döbbentett rá, hogy nagyonis jó úton haladtam. Jól éreztem magam, mint lelkileg, mint testileg. Négy nap lustulás és nem találom a helyem, nem érzem magam jól a bőrömben. Úgyhogy vissza a megszokott kerékvágásba, ez a lustulás nem tesz jót. Ráadásul nemhogy több időm lenne, hanem talán még kevesebb is, mert nem igyekszem beosztani az időm, elszöszmötölök, vagy alszom délután, mint pl tegnap. Szóval az időhiány nálam egy nagy kifogás. Pokolian hiányzik az a szuper érzés, amikor izzadtan, fáradtan, de mosolyogva és elégedetten beállok a zuhany alá. A gondolataim letisztulnak, valahogy minden más színben tűnik fel. Nem lesz persze semmi jobb, vagy rosszabb, csak a hozzáállásom változik. Ha már nem tudok változtatni dolgokon, legalább az legyen az én kezemben, hogy hogy élem meg a mindennapokat. És igenis, csakazértis betartom, amit megígértem magamnak. Lehet, most letértem egy picit az útról, de legalább erőt ad és tudni fogom, milyen az, ha feladom. Minden fejben dől el, minden nagynban hozzáállás kérdése. Mától ismét 1500 kalória a cél és naponta futni meg erősíteni. Ha javítani akarok a teljesítményemen, le kell adnom pár kilót, hogy ne cipeljek annyit.
5. nap
2010 június 23. | Szerző: 40daysofgym
A mai nap önvizsgálatot tartottam. Ha mindenki hülye körülöttem, akkor vagy váltani kell, vagy elgondolkodni, hogy hátha mégis bennem lesz a hiba. Sorozatos kudarcok értek mostanában, mint magánéleti, mint “szakmai” (hú, de komolya vagyunk…) térem. Valahogy most jutottam el valahová, ahonnét nem tudom, mi legyen. Állok a nagy semmi közepén és szeretném azt érezni, hogy érek valamit, hogy van értelme annak, amit csinálok. Persze nálam ez valahogy mindig külső visszajelzés kérdése. A külső visszajelző szervek meg mostanban szunnyadnak, vagy félreértem őket. Szerintem így érzehetik magukat a kapuzárási pánikkal küszködő középkorúak, azzal a kivétellel, hogy nekem bőven van még 20 évem odáig. Csak bennem meg ordítva dolgozik, hogy el ne szúrjam, mert csak ez az egy lehetőségem van. Volt az életemnek egy nagyon rossz időszaka. Megvolt benne minden, ami ahhoz kellett, hogy nyomorultul érezzem magam állandó hőfokon: rossz kapcsolat, rossz munkahely, és legfőbbképpen, rossz hozzáállás mindenhez, én magam is elhittem, nem lehet változtatni, nyelni kell, néha kettőt sóhajtani, mert vannak dolgok, amiken egyszerűen nem lehet változtatni. Aztán egyszer arra ébredtem, hogy változtatni akarok és megérdemlem, hogy más legyen. Azóta merőben más is lett. Gyakorlatilag zsigeri szinten újraírtam mindent az életemben, lecseréltem nagyon sokmindent (és sokmindenkit). Néha, ha rosszabb napom van, úgy érzem, hogy újra beleillenék a régi környezetembe… na ilyenkor kell leállítani magamban a negatív gondolatokat. Nehéz dolog élni. Úgy értem, jól élni, embernek maradni. Tudom, hogy ćsak az enm esik néha pofára, aki sosem próbált semmit, és hogy ezek a típusú kudarcok igazából előrevisznek. Csakhát pofára esni fáj és kellemetlen. Picinek és jelentéktelennek érzem magam, nem szeretem a kudarcot. Azért egy-két nap kesergés után csak felmerül bennem: ez a kudarc miben visz majd előre? A válasz, legalábbis ebben az esetben: szükségem van arra, hogy bebizonyítsam magamnak, képes vagyok véghezvinni dolgokat, melyeket eltervezek. És akkor most kanyarodjunk vissza ehhez a bloghoz: azt terveztem, hogy lefutom a félmaratont. Mert imdok mozogni, és már tudok is mozogni. Akkor meg mi a fészkes fenéért nem emelem fel a hátsóm, és miért nem megyek le edzeni? Hát magam ellen dolgozok én? Ez a negyedik napom mozgás nélkül, és pokolian elkezdett hiányozni. Szinte érzem a lábaimon, hogy kívánják a mozgást. Lehet, hogy kudarcok jönnek és mennek, de ezt most végig fogom csinálni. Mert ez az enyém, az én kis magánügyem, magammal. A kilométerek rovása közben meg nyugodtan agyalhatok azon, mit akar elérni azzal az univerzum, hogy most semmi sem jött össze? Lehet, hogy elkényelmesedtem. A kényelmesebb utat választottam, pedig lenne többre is, amit mellesleg szeretnék is, csak valahogy igy egyszerűbb volt. Most, hogy nem úgy jöttek össze a dolgok, kénytelen voltam elgondolkodni, hogyan tovább. Ha van egyáltalán jó dolog a hullámvölgyekben, akkor az az, hogy onnan már csak felfelé vezet az út, és mivel nincs mit veszíteni, elléggé szabad kezet ad ez az érzés. Senki más nem tud helyettem olyan életet teremteni számomra, milyet én szeretnék valójában. Várhatok én csodákat mástól, ebben csakis én vagyok kompetens. Viszont a jó hír, hogy a babérokat is én aratom majd le.
33. nap
2010 július 21. | Szerző: 40daysofgym
Régen írtam. Nem volt kedvem fogalmazni. Jól haladok, sokat javult a kondim, a futás tempóját lényegesen sikerült növelni, úgy futok hosszabb távon, mint pár hete még csak sprinteltem egy perces intervallumban. Szóval haladok, legkevesebb heti 5 alkalommal edzek. Az étkezéssel hol nincs gond, hol nem tudok magamra rászólni. Mérlegre álltam olyan egy hete talán, és pár deka lement, igaz, előtte lévő héten volt grillparti, némi alkohol, fröccsözés, éjszakai fagyi, csoki… persze, mindent mértékkel, de nem monhatom, hogy korlátozom magam. Három nap és letelik az első harmad. Voltak napok, amikor úgy éreztem, semmi értelme, hülyeség az egész. Nincs nekem ehhez kedvem, eljárok csak futni és kész, most kinekmit akarok bizonyítani azzal, ha sikerüllefutni a félmaratont… Aztán ez most elmúlt. Nagyon szeretném, ismét. És nagyon jó úton haladok felé. Az edzések most már teljesen amindennapjaim részévé váltak, hiányozna a mozgás, ha kihagynám. Pár kilót azonban le kell adnom, különben félek, a térdem bánja a felkészülést. Vissza kéne térni újra a számolgatáshoz és a heti egyszeri mérlegeléshez. Hétfőnként reggel mérlegre állok és heti egy kiló a cél.
Oldal ajánlása emailben
X