36.nap

2010 július 25. | Szerző: 40daysofgym |

 Elolvastam a blogom bemutatkozó szövegét, és rájöttem, nem tudtam, miért kezdtem bele. Azt hiszem, még mindig nem tudom pontosan megfogalmazni, de alakul. Olyan ez, mintha életemben először belekezdenék valamibe és azt be is tartom. Pedig ez olyasmi, amin nem múlik semmi, nem kényszeríti ki belőlem az eredményt senki. Nem múlik rajta a számlák kifizetése, a munkahelyi előremetel, az eredmények a suliban. Nem kötelező, bármikor abbahagyhatnám és nem lenne hatással semmire, minden menne úgy, ahogy eddig. Nem úgy, mint az előzőleg felsorlt dolgok. Sokszor úgy érzem, ha nem lennének határok, követelmények és főleg emberek, akiknek MEG KELL FELELNI, soha sehová sem jutnék el. Hogy lusta vagyok és motiválatlan, és főleg csapongó, aki képtelen tartani a lépést, képtelen még a saját gondolatmenetét is figyelemmel kísérni. És most végre úgy néz ki, van valami, amit csak magamért, magam előtt csinálok, és képes vagyok tenni érte. Senkinek sem mondtam a környezetemben, mert akkor már feltűnnének olyan emberek, akiknek bizonyítani kéne. Ha kiejtesz valamit a szádon, már ott van az a görcs, hogy dehát mi lesz, ha nem sikerül, mit fognak majd gondolni. Hogy magyarázom meg, hogy nem ment. És most nincs ilyen. Senki sem vár el tőlem semmit. Nem érzem azt,hogy azért nem bukhatok el, mert szégyellnem kéne magam mások előtt. Nem ez az egyetlen dolog, amihez így állok hozzá. Évekig tervezgettem, hogy bejelentkezem rajzkörre egy hobbi szakkörbe. Nem azért, mert tehetséges lennék, mert tényleg egyáltalán nem. Csak szeretek. Azt hiszem, harmadik éve, azaz, hatodik alkalommal (félévente induló szakkör) nem sikerül bejelentkeznem. Mindig volt valami. Ami igazából kifogás volt. Van egy másik hasonló “eset” az életemben: alap kardió edző kurzus. Ehhez az kellett volna, hogy jó kondival bejelentkezzem. Nem sikerült… évek óta. Ilyen és hasonló dolgokból nálam van egy csomó. Kifogásokban első vagyok. Nem is lustaság, inkább valami belső félelem, szorongás, ami nem engedi, hogy lépjek. Ettől szeretnék megszabadulni. Nem szeretnék ilyen “nem létező” korlátoktól függeni. Csak azért nem megtenni valamit, mert mi lesz, ha… Majd ha ott leszek, megoldom. És most úgy érzem, ez az első dolog, ami sikerülhet. Letelt az első harmad, nem adtam fel és amit ígértem, betartottam magamnak. Kondi javult, teljesítmény javult, a legjobb úton vagyok a cél felé.