6. nap

2010 július 31. | Szerző: 40daysofgym |

 Félsiker… ahonnét nézzük…

A héten nem jutottam el edzőterembe, mert egyszerűen nem jutott rá energiám. Viszont érdekes, hogy minden cuccomon érzem, hogy bővebbek. Felpróbáltam hát az egyik farmerom, amit nemrég vettem, mondván, csak belefogyok őszre, és gond nélkül hordható… Ki tudja, hogy ma eljutok futni, szeretnék, de azt hiszem, más dolgom lesz. Valahogy nem vagyok túlságosan feldobódva.

…

Mit jelent szabadon, korlátok nélkül élni? Nemrég egy kedves ismerősömmel beszélgettem, és biztosan állíthatom, hogy csakis a jószándék és a segíteni akarás vezérelte, amikor ezt mondta nekem: Az nem élet, hogy reggel elmész munkába, délután hazajösz, felkapod a cuccaid, elmész edzőterembe, este hazajösz és elmész aludni. Ez nem élet…

Beismerem, hogy az edzőterem, a futás egyfajta pótcselekvés, levezető volt, legalábbis így kezdődött. Aztán valahogy rákaptam és nem azért mentem, mert kellett, hanem mert jól éreztem magam tőle. Jót tett a mozgás, a kikapcsolódás. Azt hiszem, nagyon sok kemény napon segített át. csalódott voltam, frusztrált. Vagyis még mindig az vagyok. Az most mellékes, hogy miért, hogy mi történt… Szóval elkezdtem és talán magam sem hittem, hogy skerülhet, hogy haladok majd a cél felé. Márpedig úgy néz ki, hogy igen. Valaki szerint ez nem élet. Mármint nem lehet leélni minden napot így. Mi van akkor, ha nekem erre van szükségem? Éljek a korlátaim között, keressem a kifogásokat, hogy nincs időm, kedvem, lehetőségem, vagy néha szorítsam össze a fogaimat és igenis menjek a fejem után? Ha maradok, saját magamat korlátozom, viszont nem foglalkozom aggódó ismerősők véleményével. Tehát egy darab korlát kipipálva, egy viszont marad (elvileg én korlátozom saját magam abban, hogy sazabadon éljem napjaimat). Viszont ha azt mondom, nem érdekel, nem fogom minden napom ennek “áldozni” és igenis a délutánjaim szabadok lesznek, akkor a környezetem véleményét vettem figyelembe, tehát ez korlátozott abban, hogy a magam feje szerint döntsek. Melyik korlátot kell átugrani és melyikre kell ügyelni, mert az biztonságban tart? Egyáltalán, van olyna, amikor az ember úgy érzi, helyesen dönt, helyesen cselekszik? Egyáltalán, el lehet jutni egy olyan állapotba, amikor az ember nem gondolkodik azon, hogy amit tesz, az helyes vagy sem? Mi kell ahhoz, milyen jelet kéne észrevennem, hogy jó úton haladok, hogy jól választottam? Egyáltalán, miért olyan fontos, hogy jól válasszak? Nem lehetne csak egyszer nem foglalkozni azzal, hogy mi jó származik ebből nekem, csak pusztán tenni valamiért, önzetlenül, felvállalva, hogy lehet, ebből nem lesz semmi, de egy percig sem agyalva a végeredményen, nem számolva a belefektetett munkát, energiát. csak anélkül tenni valamiért, szívvel-lélekkel, hogy elvárnék bármit is. Ezt szeretnék. Nem vágyakozni folyton, csak hagyni megtörténni a dolgokat. Örülni a jónak, észrevenni a jeleket, és örömet lelni bennük, de nem azért, hogy sóvárogva várjak valamire, az eredményre, a jutalomra. Egyszerűen csak azért, mert így döntöttem és a döntésemet felvállalom. Akármi lesz is.