master cleanse no 5.

2010 november 5. | Szerző: 40daysofgym |

 A tegnapi napot túléltem. Szó szerint túlélés volt. Kezd unalmas lenni, nagyon. Meg terhes a tervezés is. Ráadásul ma buliba megyek, holnap buliba megyek, kedden szintén házibuli. Vasárnap vendegek jönnek ebédre, én főzök… Nem, nincs kedvem szénsavmentes ásványvizet kortyolgatni. Borozni szeretnék, szép pohárból ízlelgetni a finom vörösbort.

Elkezdett fájni a bölcsességfogam, soha jobbkor.

Mérleg: 75,2 kg (3,3 kg mínusz összesen) A tervezett súlyveszteség fele már megvan. Valahogy most nem tudok neki örülni.

A nyelvem még mindig lepedékes. Elvileg addig kell folytatni, míg a szervezet ki nem tisztul, ennek pedig a lepedék megszűnése felelne meg. Hétfőig mindenképpen tartani kéne, aztán meglátom. Legfeljebb 10 napig tarthatom, mert szükségem van pár nap visszaállásra, vasárnap elutazom.

Ma semmi kedvem. Tényleg, nincs kedvem folytatni. Nem vagyok éhes, nem vagyok fáradt, nem kívánok semmi kaját, mégis azt kérdem magamtól, mi motiváljon. Elvileg az első 3-5 nap a legnehezebb. Nekem ez az 5. napom, remélem, holnaptól másként látom majd. Ha a fogyás ilyen tempóban halad, az is lehet, hogy hétfőn már nem folytatom. Akkorra meglesz a 72 kiló és ez volt a cél. Ha lemegy több, lemegy az zöldséggel és gyümölccsel is. Nyűgös vagyok.

Az úgymond versenysúlyom, vagy inkább nevezzük végső kitűzött célnak, olyan 65 kiló. Úgy tervezem, hogy 72 meglesz hétfőre, a jövő héten a visszaszokás fázisában lemegy még 2 kiló. További 5 kilót pedig egészséges és könnyű ételekből álló diétával adok le, körülbelül egy hónap alatt.

Délután négy óra: hazaértem. Gyönyörű, napsütéses őszi délután, én meg embereket akarok halomra ölni. Olyan rossz kedvem van. Innék egy kávét. Hazafelé menet mindenféle hülyeségen kattogott az agyam és úgy felhergeltem magam. Most meg hazajöttem és azt vettem észre magamon, hogy matatok a konyhában. Persze nem állok neki rágcsálódni, de idegesítő még a felismerés is (nem mintha eddig nem tudtam volna), hogy tipikus sztresszevő-nassoló vagyok. Lehiggadtam, úgy-ahogy.

Ismét megnéztem pár előnytelen képet magamról. Szánalom. Komolyan. És az a vicc, hogy ugyebár nekem elvileg ez már a jobbik formám. Ezt a kilókkal való örökös harcot (értelmetlen és idegőrlő, de minden eredmény nélüli harcot) már kezdem unni. Basszuskulcs, hát mit nyavalygok ennyit. Le kell adnom 10 kilót, hát leadok tíz kilót, ha ez kell ahhoz, hogy jól érezzem magam. Nem nagy ügy, nem kell ezen drámázni. Választhatok: sütievés nagy fenékkel vagy süti elhagy és lesz kisebb fenekem. Kár ragozni.