master cleanse no. 4

2010 november 4. | Szerző: 40daysofgym |

 A tegnapi koncertről: szuper volt. Amennyire nem volt kedvem menni, nyűgös voltam és azon kínlódtam, hogy mi a manót csinálok majd tökjózanon egy koncerten hót észeg tömegben, hát ahhot képest iszonyatosan jót tomboltam két üveg szénsavmentes ásványvízre. Nagyon szuper volt, magam is meglepődtem, mennyire jól éreztem magam.

Reggeli mérlegelés: 76 kg (összesen 2,5 kg mínusz)

Reggel elmenetm úszni, egész jól ment, de inkább a szaunát részesítettem előnyben, főleg a még mindig elviselhetetlenül ragyás arcbőröm miatt.  

Tegnap este főzés közben azon kaptam magam, hogy tényelg meghaltak az érzékszerveim. Még megkóstolni sem volt kedvem semmit.

Viszont a spirituális nyugalom vagy mi az anyámkínja valahogy elmarad. Pedig elvileg böjt idején az ember lelassul, magába fordul, elkezdi máshogy látni a dolgokat. Ehhez képest én tegnap este is ugyanolyan szétszórt voltam, mint mindig. Nem találtam semmit, nem tudtam semmit megszervezni, mindenem eltűnt…

Várom is a hétvégét meg  nem is. Elég sokat kell dolgoznom, remélem, bírni fogom.

Majdnem dél van, én meg valahogy türelmetlen vagyok. Á… mindegy. Legszívesebben otthon lennék.

Olyan hülyeségeken gondolkodom… Közben meg dolgozom, olyan, mintha skizofrén lennék, az agyam egyik fele bőszen gépel, a másik fele meg agyal…

Pozitív gondolkodás! Ismét fel kell magamnak tenni a kérdést: miért is akarom én ezt? Válasz: mert ez is egy lépés előre, hogy lefuthassam a maratont. És mert rohadtul elegem van abból, hogy egyáltalán nem állnak jól a plusz kilók, mivel hasra és arcra hízok és gyakorlatilag úgy nézek ki a közelmúltban készült egy-két előnytelen fényképen, mint egy túlméretezett csecsemő. Ha most abbahagyom, hülye vagyok. Nincs fejfájás, a kellemetlen lepedékes nyelven és a pattanásokon kívül nincs egyéb rossz tünetem, jól érzem magam, igenis folytatni akarom. csak nyűgös vagyok.

Délután fél három: elegem van, legszívesebben ennék valamit. Nem azért, mert éhes vagyok, csak unalmas és baromira nem jó ez a “sótlanság”. Az étel finom, az evés örömforrás. Nekem hiányzik ez a fajta öröm. Nem a kaja hiányzik, hanem az elégedettség érzése. De ha belegondolok, hogy még négy kiló lemegy, folytatni kéne…és folytatni is fogom.