H\u00e9tv\u00e9g\u00e9n tartott\u00e1k azt a f\u00e9lmaratont, amit eredetileg kit\u0171ztem magam el\u00e9. Nem siker\u00fclt. Hogy mi\u00e9rt? Most m\u00e1r mindegy. Nem vagyok szomor\u00fa, nem vagyok csal\u00f3dott. Folytatom. Szeretn\u00e9m folytatni. Mert j\u00f3t tett. K\u00f6r\u00fclbel\u00fcl egy h\u00f3napja visszat\u00e9rtem az edz\u0151teremben, ism\u00e9t futok, ism\u00e9t er\u0151s\u00edtek. Most j\u00f6ttem vissza egy hegyi t\u00far\u00e1r\u00f3l, nagyon intenz\u00edv, tartalmas, f\u00e1raszt\u00f3 \u00e9lm\u00e9ny volt. Ma mozdulni sem b\u00edrok, k\u00e9k-z\u00f6ld vagyok. Utols\u00f3 napon elkapott a s\u00edr\u00e1s, hogy mire j\u00f3 ez. Kinek \u00e9s mit akarok bebizony\u00edtani? Azt\u00e1n elm\u00falt, most m\u00e1r csak a j\u00f3ra eml\u00e9kszem. Hogy el sem tudtam k\u00e9pzelni, mennyire j\u00f3 lesz. Testileg teljesen kimer\u00fcltem, lelkileg felt\u00f6lt\u0151dtem. Sz\u00f3val a c\u00e9l egy\u00e9rteml\u0171: f\u00e9lmaraton. Ehhez rendszeresen kell edzenem \u00e9s mese nincs, le kell dobnom p\u00e1r kil\u00f3t. M\u00e1shogy nem megy. <\/P>\r\n
Ha \u00f6sszehasonl\u00edtom azt a l\u00e1nyt, aki 3 \u00e9ve voltam, azzal, aki most vagyok, akiv\u00e9 a mozg\u00e1snak \u00e9s az \u00e9letm\u00f3dv\u00e1lt\u00e1snak k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151en v\u00e1ltam, nem is \u00e9rtem, hogy tudtam \u00fagy \u00e9lni. Annyi minden v\u00e1ltozott k\u00f6r\u00fcl\u00f6ttem, hogy azt k\u00e9ptelens\u00e9g egyszer\u0171en mondatokba sz\u0151ni. Boldog vagyok \u00e9s boldog akarok lenni. \u00c9s most m\u00e1r tudom, hogy ez\u00e9rt csakis \u00e9n vagyok a felel\u0151s.<\/P>","type":"rich"}